Gyermekkorom nagy kedvence volt a römizés és a kvarcjáték mellett a Gazdálkodj okosan! társasjáték. A doboz kinyitása után meglátva a játék pénzeket és a berendezésre váró papír lakásokat, néhány percre mindig felnőttnek éreztem magam. Szerettem ezt az érzést, hogy nekem kellett döntenem jól, vagy éppen rosszul, de a cél mindig ugyanaz volt: az anyagi biztonság megteremtése,egy szépen berendezett lakás, na meg az önálló életre nevelés a játék által.

Leginkább a nővéremmel ketten próbáltunk okosan gazdálkodni, de hétvégente beszálltak anyuék, vagy éppen a vasárnapi ebédre hozzánk látogató nagyszüleim is a "hogyan váljunk felnőtté egy kicsit" játszásába. Jó volt álmodozni akkoriban, hogy majd milyen egyszerű lesz az élet, és elég, ha az ember spórol kicsit, és meglesz mindene.