A 401-es Moszkvicsot leváltó, nagyobb és kényelmesebb 402-es 1956-ban debütált, klasszikus, lépcsőshátú karosszériával, 12 V-os elektromos rendszerrel és átdolgozott (elöl már kettős keresztlengőkaros) futóművel. Kényelmesebb is lett, volt már fűtése és rádiója is, üvegfelületei pedig jelentősen megnőttek.

Viszont a hajtáslánc kevéssé változott, a váltó maradt az előd háromfokozatúja, de a 400/401-es szörnyen gyenge (26 lóerős) oldaltszelepelt 1,1-esét 1,2 literre és 35 lóerőre izmosították, változatlan szerkezet mellett.

Új hajtásláncot csak a következő, 407-es generáció kapott, a korszerűbb, felülszelepelt 1,4-eshez (45 lóerő) már négyfokozatú váltó járt.

Az 1961-ben érkező 403-ast is ez a motor mozgatta (nem elírás, a 407 előbb volt, mint a 403), további újdonsága a hidraulikus mozgatású kuplung és az új műszerfal.

Az egész sor egyébként ugyanazt a felépítményt használta, a tervezők csak a hűtőráccsal és díszlécekkel variáltak,1963-tól már a kombi (424) és furgon (432) kivitel is készült.Nem véletlenül emlékeztet a forma a kor Volgáira, a tervek részben közösen készültek.

A 403-ast kapitalista piacokra is exportálták, nálunk a hatvanas évekbenmegszokott látvány volt az utakon,vállalati kocsiként, taxiként és rendőrautóként is.