Volt idő, amikor a játszóteret leginkább az udvar és a környék adta, a társaságot a testvérek, az unokatestvére, az utcabéli gyerekek, az osztálytársak jelentették, és estére haza is értünk. Volt értelme a mosásnak, a fürdésnek.

Mivel nyári szünetünk nagyját a szabadban töltöttük, játékaink tárháza jóval szegényesebb volt, mint a mai gyerekeké, így a természet adta lehetőségekkel is szívesen éltünk. A faágak adták a mini házak alapanyagát, de csúzliként is kiváló volt. A bogáncs pedig nem Fekete István hányattatott sorsú juhászkutyájáról van szó, hanem arról a szúrós és ragadós lila virágú növényről, amellyel olyan szívesen dobálóztunk. Az előttünk lévő ruhája szinte céltáblaként kínálta magát és nem volt olyan gyerek, aki nem élt volna a bogáncs adta lehetőségekkel.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

Tartalom: szodasszifon.co.hu | képek: pixabay.com