Tejpor kis tasakokban

A tejpor, ami ritkán ért célba. Nálunk legalábbis nem jutott el a kávéig, a nyaralás előtt vásárolt készletet szépen lassan, szisztematikusan felfaltuk. Lenyelni nehéz volt, de ez minket cseppet sem érdekelt, az utolsó szemcséig beleszórtuk a szánkba. Egy fokkal jobb, mint ha sütőport nyalogattunk volna, de tényleg csak egy fokkal.

Melba kocka

Melba kocka – a zsebcsoki. Kicsi volt és finom – ez volt a felnőttek Mókus csokija. Mi, gyerekek az étcsoki miatt nem nagyon ettük, de anyukám hangja még ma is ellágyul, ha kimondja, hogy Melba kocka, úgyhogy biztosan állíthatom, hogy nagy favorit volt.

Kajla nugát

A Kajla nugát arra született, hogy elrontsa a 80-as évek szülötteinek ízlését. Mi akkor ezeket a csodákat neveztük csokinak, pedig nemhogy kakaót, de mogyorót vagy diót sem nagyon láttak ezek a termékek, napraforgómag-őrleménnyel oldották meg a dolgot, ami valljuk be, nem sokat segített az ízén. 20 év kellett, hogy ezt a szocializációs defektet ledolgozzuk és nyitottak legyünk a normális csokikra is, de szerencsére sikerült.

Francia drazsé

Az édesség, amit biztos, hogy egy fifikás fogorvos talált fel, hosszú évekre biztosítva magának a páciensállományt. Olyan drazsé ugyanis nem volt, ami ne ragadt volna bele a fogunkba. Ez persze akkor egyáltalán nem izgatott minket, marokra ettük a színes cukormázas drazsét a szülinapi zsúrokon és klubdélutánokon.

Limo italpor

Csodálatos fröccsöntött üvegcse, ragadós műízű italpor, amit úgy nyakaltunk be, mint egy pohár Bedeco kakaót. Volt olyan ismerősünk, aki annyira szerette, hogy születésnapjára 15 kis üvegnyi limoport kapott, amiből a zsúron hármat helyből meg is evett, mi többiek meg irigyen néztük és el sem tudtunk képzelni ennél jobb ajándékot.