Ha a gyermekkorunkra visszagondolunk, valószínűleg eszünkbe jutnak a közös tevékenységek. A nagyszülőknél töltött idők, a finomságok, amivel a nagymama igyekezett teletömni, a finom ételek, amelyeket csak az anyukánk/nagymamánk tudott úgy, olyan ízletesen elkészíteni.

Emlékeztek, amikor az amúgy órákon át főzendő húsok a kuktába kerültek. A kukta nem az a konyhai személy, aki a szakács keze alá játszik, hanem azt a gyorsfőző edényt is jelenti, amely a gőz erejére hagyatkozik.

A kukták létrejöttét lényegében a hajózáshoz és más gyári munkákhoz használatos energia volt, amelynek melléktermékének tekinthető az a főzőedény, amely felgyorsíthatja a főzési folyamatot, hiszen rövidebb idő szükséges így az ételek elkészítéséhez. Nemcsak időt, de gázt is spórolhatunk a gyorsfőző edénynek hála.

A gőznek nagy ereje lehet, még akkor is, ha egy kis edénybe próbálják beleszorítani. Ezzel már a XVII. században is próbálkoztak, nem mindig volt veszélytelen a gőz erejének féken tartása. Az angolok és a franciák igyekeztek csiszolni a kukta megfelelő kifejlesztését. A Papin-féle edényt igyekeztek tökéletesíteni. Az első, már alumíniumból készült kukta az 1800-as évek legvégén vált elérhetővé, mint konyhai eszköz eleinte csak az Amerikában, majd már Európában is. A kukta mai, kerek formája csak 1938-ra alakult ki.

Talán még van olyan háztartás, ahol a kukta, mint gyorsfőző edény ma is ugyanúgy funkcionál, mint annak idején.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

Tartalom: szodasszifon.co.hu | pixabay.com