A tej az első élelmiszer, amit a világrajövetelünk után fogyasztunk, de később is nagy jelentősége van. Hiszen ahhoz, hogy a csontrendszerünk kifejlődhessen, létfontosságú a benne lévő kalcium. Emellett sok vitamint – főleg B- és D-vitaminokat – tartalmaz.

Sokan vannak azonban, akik nem szeretik, vagy nem tudják meginni a tejet. A jó hír az, hogy a tejben lévő hasznos anyagok a többi tejtermékben is jelen vannak. Így ha tej helyett sajtot vagy túrót fogyasztotok, azzal is ellátjátok a szervezeteteket a szükséges tápanyagokkal.

És ha már a túrónál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül kis országunk nagy találmánya, a Túró Rudi mellett.

Annak ellenére, hogy nemrég egy internetes portál szavazásán is hungarikumnak választották meg az olvasók, az igazság az, hogy a Túró Rudi ötlete eredetileg a Szovjetunióból származik. Ott „Eszkimó” néven gyártották akkoriban a téglatest alakú, kakaós bevonóba burkolt édeskés túrómasszát.

Még az 50-es évek végén járt néhány magyar élelmiszeripari szakember a nagy testvérnél tanulmányúton. Ott találkoztak az általuk csak „túró mignon” néven említett édességgel.

Miután az illetékesek fantáziát láttak az újfajta édességben, előkészítették a gyártást, és 1968-ban elkezdte gyártani a Budapesti Tejipari Vállalat. Mandeville Rudolf művezetőre bízták a termékfejlesztést. A másik meghatározó figura, akit a Túró Rudi történetéből nem lehet kihagyni, Klein Sándor.

Az ifjú Klein ekkor a Műszaki Egyetem oktatója volt, és kvázi reklámpszichológusként bízták rá az új termék megjelenésének és nevének megtervezését. Ő pedig két tanítványát is bevonta a feladatba, állítólag az ő ötletük volt a pöttyös külcsín. Klein Sándor pedig az azóta legendássá, sőt, védjeggyé vált Túró Rudi név kitalálójaként vonult be a csokis-túrós finomság történetébe.

Persze, azért nem volt olyan egyszerű ez a névadás, az épülő szocializmus álszent, kispolgári prüdériájába nehezen fért bele az új név. A Hírlapkiadó Vállalat Reklám Osztályának vezetője levélben értesítette a Budapesti Tejipari Vállalat igazgatóját, hogy az „erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük”.

A reklámkampány így elmaradt, de szerencsére idővel a termék eladta magát: reklám nélkül is nagyon népszerűvé vált a fogyasztók között.