Az amerikai AT&T (a Graham Bell alapította vállalatból kinőtt, teljes nevén American Telephone and Telegraph Company nevű) távközlési óriáscég Bell Labs nevű alvállalata az 1964-es New York-i világkiállításon mutatta be a jövő útjának szánt termékét, a Picturephone-t azaz Képtelefont. A kiállításon bemutatott darab párja Washingtonban volt felállítva, és az elképedt kipróbálók a hagyományos telefonkagylón beszélgetve láthatták is egymást élőben a szerkezethez tartozó képernyőn.

A szinte monopolhelyzetben lévő, ám a telefonáláson a központilag szabályozott alacsony árak miatt profitot alig termelő cég óriási reményeket fűzött az újításhoz, úgy tervezték, hogy 1980-ra világszerte egymillió Picturephone lesz szolgálatban, 2000-re pedig közel annyira elterjedt lesz, mint a sima telefonkészülék a hatvanas években. A vezetőség úgy gondolta, a világhódító újdonság lesz az, amelyért ügyfeleik végre hajlandóak lesznek a pénztárcájukba nyúlni, az így befolyó összegből pedig fedezhetik a Picturephone fémjelezte új termékeik, illetve a hálózat fejlesztési költségeit.

Ennek megfelelően elképesztő erőforrásokat is rendeltek a projekthez, a mérnökök hosszú éveken keresztül dolgoztak a technológiai problémák megoldásán, a kereskedelmi forgalomra megérett készülék kifejlesztése pedig nagyjából félmilliárd dollárba került (ezt mai árakra átszámolva legalább tízzel kell megszorozni). A Picturephone valóban lenyűgöző mérnöki vívmány volt, az AT&T kutatói tulajdonképpen tudtukon kívül az internet elődjét is megalkották, hiszen megoldást találtak adatcsomagok hagyományos réz telefonkábeleken történő továbbítására. Egy aprócska gond volt csupán: a kutyának sem kellett.