RÉGI KOROK TERMÉSZETES BABÁI
A természetesség ezúttal nem a mai divatnak megfelelő darázsderekú, hatalmas szempillájú, nagy mellű játék babáira értendő, hanem az anyagában természetes.
Sosem fogom elfelejteni, amikor anyukám arról mesélt, hogy legnagyobb kincse egy baba volt. Egy olyan baba, amit az édesanyja a saját kezeivel készített. A mezőgazdasági munkát végző szülők pénze kimért volt, babára nem volt pénz, ezért abból alkottak olykor, ami elérhető és ingyen volt. A kukorica is pontosan ez.
Amikor már a sok-sok játék között is unatkozó kislányomnak meséltem el, hogy anyukám legnagyobb kincse egy csuhébaba volt, látszott a kis arcán a megdöbbenés, és érzékenységét kimutatva könnyek gördültek le az arcán. Elszégyellte magát amiatt, hogy a drága és sok játéka között is képes unatkozni, a nagymamája pedig egy kukoricalevelekből fonott figurával is megelégedett.
Más kort élünk, és szerencsére azt is megengedhetjük maguknak, hogy csuhé- vagy csutakababa helyett más játékokat vásároljunk gyerkőceinknek. Mindenesetre érdemes elmondani neki azt is, hogy hajdanán sok kislány babáját adta a kukorica levelei és a növény csutkája.
A kézműves termékek szerencsére visszakapták a területüket, és talán még csuhé- vagy csutkababával is találkozhatunk egy-egy kirakodóvásárban, bazárban, búcsúban.
A csuhébabához a kukoricalevelekre van szükség, és a bábuk tartását az a drót adja, amelyet beledolgoznak a kukorica levelébe. Ilyenformában bárhogy lehet alakítani a természetes anyagot és varázslatos figurákat készíthetünk akár a gyerkőceinkkel együtt.
A csutkababához magára a csutkára van szükség, amely a figura testét fogja adni. Minden mást egy négyzet alakú anyag biztosítja, amelyet kötöző anyaggal rögzíthetünk a baba testén. Egy ágat a csutkán merőlegesen téve adhatjuk meg a baba kezeit.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
Tartalom: szodasszifon.co.hu | képek: pixabay.com